coaster_envelope

Juhász Előd kritikája


Azt hiszem, sokan ugyanígy vannak a lemezekkel: az első benyomást a külcsín adja. A First Light – Lighthouse Music esetében ez nagyon vonzó, a borító valóban kedvet ébreszt ahhoz, hogy meghallgassuk a CD-t. Aztán kiderül: a színek keverése és a visszafogottság szerencsésen rímel a zene stílusára. Mintegy előlegezi azt – ami nem kis dolog.

Az első öt dal érdekes, nem szokványos hangzása és a szöveg-zene hangsúlyainak egybeesése mintegy névjegy. Az együttes bemutatkozik: ez vagyok, ilyen vagyok, most ezt tudom, ilyen míves megszólalást választottunk. Ha a hallgató is hasonlóan igényes, létrejön a „találkozás”.

Mindig veszélyes járt utakra tévedni, mert ezernyi összehasonlítási lehetőség kínálkozik. A népdalfeldolgozásokra célzok (A csitári hegyek alatt, Szól a kakas már). Megértem a témaválasztást, mert mindkét népdal nekem is „kedvencem” és örömmel írom, hogy nem találtam kifogást. Itt, ebben a környezetben, ilyen együttessel, hanggal – teljesen rendben van.

Ezer éj – itt is hangulatos a kolorit, de a prozódia már néhol sántít, mint ahogy a következő dalban is. Ilyen kitűnő muzsikusok alkotta csapat esetében erre fokozottan érdemes figyelni, bár – tudom – nem mindenki veszi ennyire rossznéven a szavak „megbicsaklását”.

A Scarborough Fair és Tánc, a két következő kompozíció, is tetszett, kellemes, sőt, a Tánc esetében a fúvósjáték egyenesen ragyogó. És máris a slágergyanús következő „számhoz” értünk: ’89-ben. No, ez legyen a mérték! Ha egyszer sikerült így elkapni a szöveget, hangzást, összjátékot – mindent, máskor is lehetne, sőt kellene!

Kicsit lelohadt a lelkesedésem a következő halványabban sikerült két dal esetében, de szerencsére a címadó záró First Light és előadása visszahozta azt. És még valamit: a következő lemezen szívesen hallgatnék energikusabb, erőteljesebb dalt, dalokat is. Megvan a lehetőség erre, adott hozzá minden, csak – talán – kicsit több időt és energiát lenne érdemes szentelni a hangszerelésnek, a végső csiszolásnak. Hiszen a CD azért veszélyesebb az élő előadásnál, mert akárhányszor hallgatom, az már nem változik. Biztos vagyok abban, hogy a résztvevők a sokadik visszahallgatásnál ugyanezt érzik majd: több van a csapatban, érdemes folytatni az együttmuzsikálást! Csiszoltabb, kidolgozottabb és harmonizálásban, hangzásban differenciáltabb produkciók születhetnek a későbbiekben.

Tekintsük ezt a CD-t nagyon szimpatikus bemutatkozásnak, vonzó figyelem-felkeltésnek.

2009. február 16.

  • Facebook
  • Google+
  • MySpace
  • YouTube