zenevilagnapja
„Jó kis koncert volt, ma este az emberek a Nyugatinál valahogy nem rohantak sehová…”

(Facebook bejegyzés 2010. október 1-jén, amikor a Zene Világnapjának nagykövetei voltunk. A Nyugati téri aluljáróban olyan művészek között volt lehetőségünk fellépni, mint a Kaláka, a Makám, Szakcsi-Lakatos Béla. Az alábbi levél erre reagál.)

Hát nekem is tetszett! Izgalmas volt látni, h. lassítottak,álltak meg, fordultak vissza emberek, Olyanok is, akik aztán 5 percenként nézték meg az órájukat, hogy végül a bőröndöt megragadva elsiessenek. Gyerekek furakodtak hátulról előre, és segítő kezek jóvoltából láthatták is a műsort. A kirakat előtt üldögélő, időnként az üvegből kortyintgató hajléktalan pár eleinte jóízűt beszélgetett, néha meglehetősen indulatosan reagáltak egymás szavaira vagy a témára, aztán a nő apránként elcsöndesült, és a zene ritmusára dúdolni kezdett, mozgott a szája… És volt pillanat, amikor a férfi a tenyerével törölgette a nő szemét, arcát… Vagy talán simogatta?!
Külföldi fiatalember, szemüvegben, kérdezte a biztonságitól, milyen együttes ez, és mutogatva magyarázta, h. picit tud csak magyarul, de szeretné sokáig hallgatni a zenét… meddig teheti. Fiatal pár, nem is egy, egymást átölelve állt, és valószínű, olyan élményükké vált, aminek a pillanatai nosztalgiával idéződnek fel…
Akkor, ott nem volt gyűlölet, harag, rohanás…
Hát innen nézvést ilyen volt.

(Galántai Erzsébet)

  • Facebook
  • Google+
  • MySpace
  • YouTube